OKT 16. szakasz (a vihartól félbeszakadt túra, Dobogókő - Pilisszentlászló) március 15.

Az új nyári túranadrágom tesztelésére egy újabb Kéktúrára indultunk, a 16. szakaszt szerettük volna teljesíteni (Dobogókő - Visegrád), de sajnos a viharos időjárás keresztül szőtte a számításainkat és Pilisszentlászlónál visszavonulásra kényszerültünk.

Most az egy órával korábbi, 8:55-ös busszal indultunk Dobogókőre Pomázról, ahol az autónkkal parkoltunk. Megint zugig megtelt az óránként járó busz, annyian vágtak neki a túrázásnak ezen a szakaszon. Úgy látszik a rossz időjárásra vonatkozó előrejelzések az igazán nagy túrázókat nem riasztotta vissza. :)
Most napos időben kanyarogtunk fölfelé Dobogókőre, de azért már lehetett látni, hogy a szél viszont nem kímél minket.

OKT bélyegzőhely (Dobogókő)

Ezúttal a kinti pecsételőt használtuk, majd pedig a Matyi büfénél kötelezően elköltött második reggelinket követően (Apa egy zsíros kenyeret, én pedig az almás pite és forrócsoki párosítást), elindultunk a Zsindelyes vendéglő irányába.
A Zsindelyes vendéglőnél elkattintottunk pár képet. Majd pedig elindultunk az erdei ösvényen, először a kék visszafordítót követtük, mivel valahogyan elvesztettük a kék jelzésünket, de mint a térképről is megtudtuk pár méter múlva kereszteztük is a hűen követett turistajelzést.

Jurták a Zsindelyes előtt

Zsindelyes vendéglő

A Zsindelyes vendéglőt elhagyva egy újabb hóvirág mezőt fedeztünk fel. Az apró kis virágok lefelé csüngő szirmaik himbálóztak a néha felerősödő széllökésekben, mintha ők is nemtetszésüket fejezték volna ki a viharosodó időjárással szemben.
Ezen a ponton önuralmat kellett gyakorolnom, hogy ne készítsem el a több mint századik hóvirág fotómat. :)

Rengeteg apró kis hóvirág

Ezt követően az erdő kicsit kiritkult, és így még jobban érezhetővé váltak a néha iszonyatos erővel fákat rángató széllökések, de amikor kis időre visszahúzódtak, kifejezetten kellemes napos időjárásban volt részünk.
Az út egyre inkább lejtett, cikk-cakkban kanyargott lefelé a hegyoldalban. Lelkünk mélyén örültünk, hogy nem fölfelé kell itt kapaszkodtunk, hiszen szerintem ereszkedni mindig egy kicsit könnyebb.:)

 Az ereszkedést követően egy kicsit megint kaptattunk, de közben csodálatos kilátásunk nyílt az alattunk mélyben kacskaringózó patakra. Sajnos a panorámában való zavartalan gyönyörködés közben egyre a szél által felkavart avar zökkentett ki minket a tétlen szemlélődésből.
Az eget kémlelve némi aggodalommal találgattunk, hogy vajon a délutánra jókora vihart jósló meteorológia tévedett-e vagy mi voltunk túl merészek? :)

Az erdőből kiérkezve már messziről megpillantottuk a Bükkipusztán álló hatalmas vadászlest, ami alatt mint kiderült utólag éppen a hasonlóképpen kéktúrázó sorstársaink pihentek.
Minden Kéktúránk alkalmával úgy látszik túratársakba botlunk, jó, hogy ilyen sok embert vont bűvkörébe az OKT és vonz minden hétvégén egy újabb útvonal teljesítésére. :) 

Bükkipuszta

A mező szélén egy útjelzőtáblára botlottunk, de sajnos nem tudtuk róla leolvasni a következő pecsételőhelyünkhöz szükséges kilométer megtételét, mert ezen a szakaszon  teljesen lekoptak már a régi táblácskák feliratai.
Így egy kicsit elbizonytalanodtunk, hogy pontosan hol is kell majd pecsételnünk, de kis idő múlva kiderítettünk a térkép segítségével, hogy majd a távolabb lévő Sikárosi erdészház előtt.

Így folytattuk utunkat egy fenyőerdő szélén, ahol egy jókora tobozt is találtunk a gyűjteményembe. :)
Az erdő mentén pedig elérkeztünk a Sikárosi rétre, ahol könnyen ráakadtunk a bélyegzőre is. Nagy örömünkre a fém pecsét mellé egy gumi is volt akasztva, így azt használva elég szép lenyomattal lettünk gazdagabbak. Bár az "idő vasfoga" ezt is kicsit megtépázta, hiányzott róla az "S" betű.

A Sikárosi erdészház előtt

Következő megállónk a Lenkó emlékműnél volt, ahol egy pár perc erejéig megtorpantunk a tragikus módon elhunyt Lenkó Edének emléket állító oszlopnál.
Lenkó Ede 1913-ban a Természetbarátok Társaságának alelnöke, majd később elnöke volt, 1917 december 30.-án egy túra közben itt a Sikárosban lett rosszul, majd pedig hunyt el szívszélütésben.

Lenkó emlékmű

Ezt követően számtalanszor kereszteztük a végig mellettünk csordogáló patakot, elég magas volt a vízállás, így ez némiképp nehezítette az átkelést. Farönkökön és csúszós köveken egyensúlyozva lépdeltünk előre a vadregényes völgyben. :)

Kis "szigeten"

Néhol azonban fa hidacskák tették hangulatosabbá a tájat és könnyítették meg az erre tévedő turista dolgát.

Kárpát forrás

Az út szélén gyönyörű kis virágok nőttek, így nem bírtam megállni, hogy ne dacoljak az egyre erősödő széllel és ne guggoljak le pár fotót kattintani rájuk. Ugyanis a szél sajnos nem csillapodott, sőt kétszeres erővel hajlítgatta a fákat, amik keservesen nyikorogtak félelmetes erejének súlya alatt. S néha ijedten rezzentem össze, amikor egy jókora faág alig pár centire landolt mellettem. Hát nem örültem volna túlzottan, hogy ha a nyakamban esik az biztos. :)

Pilisszentlászló előtt még meg kellett küzdenünk egy jókora emelkedővel a Kisrigó vendéglőig.
A poros úton fölfelé baktatva szemléltük amint rengeteg, jókora, megtermett darázs keres vagy ás magának apró menedéket a homokos úton. Úgy látszik most már vigyázni kell a darazsakkal, mert előbújtak a tavaszi időjárás miatt.
"Talán ők már sejtik, hogy jön a vihar és az elől menekülnek ilyen sietősen?" futott át az agyamon a gondolat, de aztán gyorsan el is hessegettem, hiszen még jócskán volt előttünk kilométer Visegrádig. (Ekkor még nem sejtettem, hogy visszafordulásra kényszerülünk majd..)

Kisrigó vendéglő

Pilisszentlászlóra beérve kereszteztük a főutat, majd pedig leereszkedtünk a főtérre az apró templomocskához.
A templommal szemben, kicsit előrébb meg is találtuk a Gesztenyés sörözőt, ahol mint utólag kiderült az aznapi utolsó pecsétünket megszereztük. Itt nagyon jó minőségű nyomatot tudtunk készíteni a gondos őrzésnek hála. A sörözőkben, menedékházakban lévő bélyegzők mindig sokkal jobb minőségűek, mint a természet viszontagságainak kitett szabadtériek, nem is beszélve a vasak minőségéről. :)

Pecsételőhely a Gesztenyés sörözőben

A kis templomka

A sörözőből kiérve pont láttuk ahogyan a Szentendrére induló busz turistákkal megtelve elindult. Mi pedig dacolva a homokot arcunkba csapkodó széllel elindultunk a Pap-réti erdészház irányába.
Azonban nem jutottunk túl messzire a meredeken emelkedő erdei úton, ugyanis a tanácstalanul visszaforduló turisták tömege és a szélben egyre barátságtalanabbul hajladozó fák minket is elbizonytalanítottak. Hosszas tanakodás vette kezdetét, miközben az időjárás egyre viharosabbá és viharosabbá változott. Szívesen folytattul volna mind a ketten a túrát, de ugyanakkor lássuk be ésszerűbbnek tűnt a visszafordulás, mivel most még van lehetőségünk busszal visszajutni Szentedrére, míg ha elhagyjuk Pilisszentlászlót már csak Visegrád lesz a következő település 14 km múlva. Ami nem hangzott túl biztatóan a hamarosan kitörő viharra tekintve.
Így sajnos szomorúan elkezdtünk visszafelé kullogni Pilisszentlászló felé. Lefelé baktatva pedig már azon agyaltunk, hogy a következő hétvégén, hogyan iktatjuk be a szombati Iszkiri 25 után vasárnap a túránk második szakaszát.
A buszmegállóban várakozva a terv meg is született, miközben elköltöttük uzsonnánkat és a bánat elleni csokikat. :)
Utólag nézve helyesen döntöttünk a visszafordulást illetően, hiszen hatalmas vihar kerekedett pár órán belül, így egészen biztosan ronggyá áztunk volna...

A túranadrágom nagyon jól vizsgázott, így tökéletes "útitárs" lesz majd az Iszkiri 25 teljesítménytúrán is. :) :)

Megtett táv: 13,63 km (szint: 638 méter)