Nagy hideg-hegy és Csóványos (2014 április 12.)

Úgy határoztunk, hogy a múltkori teljesítménytúra óta gyógyuló sarkamra való tekintettel, csak egy kisebb, de annál látványosabb túrát választunk ki a Cartographia Börzsöny térképének túra ajánlatai közül. Így esett a választás Nagy Hideg-hegyre és a Csóványosra, mivel már úgy is jó régóta be volt tervezve mind a kettő. :)

Cseresznyefa parkoló

A Cseresznyefa parkolóig mentünk fel autóval, majd pedig neki indultunk a nagy kaptatónak felfelé a Hideg-hegyre.   

Az idő szerencsére csodálatos volt, bár fázni egy ilyen kaptatón nem is nagyon lehetett volna. J A kék plusz jelzésen törtünk egyre fölfelé, néhol kereszteztük a köves utat is, amit egy kicsit kétkedve szemléltünk, mivel a térkép szerint hétvégenként fel lehet jutni turistabusszal is a Nagy Hideg-hegyre…

Az út meredeken kaptatott fölfelé, de céltudatosan haladtunk előre, mivel a beszámolókból már tudtuk, hogy igazán meredek csak az utolsó szakasz lesz majd. 

A Nagy Hideg-hegyet jelző tábla után az út egy „kicsit” érdekessé vált, mintha valami tornádó sújtotta övezetbe csöppentünk volna, az úton szerte szét hevertek a felaprózott famaradványok, amik között egy csörgedező patak tette mocsarassá a földet. Ilyen turistaúttal még soha sem találkoztam, a fényképezőmet vadul kattogtatva kerülgettem a rönköket. :)

"Tornádó" sújtotta övezet :)

Ahogyan haladtunk egyre magasabbra és magasabbra mindig csak azt vártam, hogy megpillantom az internetről már jól ismert Nagy Hideg-hegyi turistaház kővel borított falait, de a csúcs csak nem akart közelebb kerülni és az út rendíthetetlenül emelkedett és emelkedett. 

Az erdő is elkezdett ritkulni, míg nem egyszer csak megpillantottuk a villanyoszlopokat és az alattuk húzódó szinte függőleges kopár domboldalt, hát a kemény emelkedő címet nem nagyon orozhatja el tőle senki az biztos. Ittunk pár korty vizet, majd pedig nekiveselkedtünk az utolsó ominózus mászásnak. Szinte derékszögben botorkáltam felfelé, de a turistaház csak nem akart feltűnni sehol sem. Már kezdtem kételkedni, hogy valóban ez e az utolsó kaptató, amikor végre megpillantottam a kővel kirakott, nagy teraszos épületet, mely szerintem élőben még sokkal festőibb látványt nyújt mint a fotókon. :)

Az utolsó nagy kaptató

Nagy Hideg-hegyi turistaház

A csúcson egy nagyon kedves vizslával is összefutottunk. (Érdekes, hogy sehol sem láttunk ennyi vizslát  mint a Börzsönyben, a túránk során legalább 5 kutyussal találkoztunk.) Készítettünk pár közös fotót is persze. :)

A tervek szerint a túrák során már jól bevált hamburgerezést szerettem volna beiktatni a turistaház büféjében, de sajnos kiderült, hogy erről le kell mondanunk, mivel nem szerepel az étlapon, így egy-egy palacsinta mellett döntöttünk. Én egy nutellásat, Apa pedig egy lekvárost  választott, nem bántuk meg nagyon fincsi volt és jól esett a teraszon való pihenés közben. :)

A turistaház belülről

A fincsi palacsinták :)

Mielőtt még tovább indultunk volna a Rakodó felé útba ejtettük a csúcskövet. A dombra felérve fenséges panoráma tárult elénk, előttünk a turistaház és Börzsöny vonulatai ameddig csak a szem ellát, mögöttünk pedig már a Tátra magas bércei derengtek halványan a messzeségben. Szavakkal nem lehet leírni ez a káprázatos körpanorámát. Csak álltunk ott és hosszasan meredtünk a távolba, nem bírtunk betelni a látvánnyal. :)

De azért ereszkedés közben lefelé is érdemes figyelni, ugyanis a ház fölött Fekete kökörcsinek pompáztak. A különleges sötét lilás színben pompázó védett növények gondosan  körbe voltak rakta kövekkel, hogy az arra járó turisták nehogy rálépjenek. 

Fekete kökörcsin

A fekete kökörcsin a boglárkafélék családjába tartozó mezei kökörcsin egyik alfaja, illetve egyes szerzők szerint önálló faj. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft

Az egész növényt apró, puha selymes szőr borítja, mely megvédi a kora hajnali fagyoktól. 

Rakodó

A Rakodó felé valóban nagy lejtő következett, most meredeken ereszkedtünk a kék, piros sáv jelzésen. 

A hatalmas fa keresztet elérve a piros háromszög jelzésre kanyarodtunk rá, az Oltár-kő, majd pedig a Csóványos felé. Az út először a márciusban még oly szépen pompázó, most pedig már elvirágzóban lévő Keltikék mellett vezetett, majd pedig egy Bükkösbe értünk, és jobbra feltűnt a Spartacus-forrás is. Ennek vize sajnos csak olyan kevés volt, hogy szinte észrevétlenül folyt szét az avar alatt és tette sárossá az ösvényt.

Spartacus forrás

 

Hirtelen balra a fák ágai között feltűnt a távolban a Csóványos összetéveszthetetlen jellegzetessége, a karcsú geodéziai mérőtorony is. Régóta vágytam a Börzsöny legmagasabb pontjának megmászására, így nagy öröm fogott el, hogy milyen „közel” vagyunk már hozzá. :)

Háttérben a Csóványos

Az utacska hangulatosan haladt a sűrű bükkösben, mintha alagutat fontak volna körénk  a sudár fák, és leveleiktől  ezüst színben  ragyogó szőnyeget terítettek volna lábunk alá. :) A tájat egyre misztikusabbá  tették az előbukkanó gigantikus sziklabércek is, a Szabó-kövek tövében baktattunk.

 

Hirtelen előttünk feltűnt az Oltár-kő vulkanikus orma, mely bár mind közül a legnagyobb és legimpozánsabb volt, csak egészen közelről tárult elénk teljes panorámájában a sűrű erdő közepén. A piros háromszög jelzés pont a szikla két fele között vág át, így igazán megcsodálhatjuk az Oltár-kő valódi méreteit, mely mellett még a legmagasabb ember is törpének érezheti magát.  

Nagy szerencsénk volt, ugyanis a követ pár méterrel elhagyva észrevettük, hogy a fényképezőgépünk valamilyen oknál fogva az összes felvételt szinte feketén készítette el, így még lehetőségünk volt, hogy visszagyalogoljunk egy kicsit és újra megörökítsük a sziklakapun való átkelésünket, ezúttal sikeresen. :) Tanulság, hogy mindig meg kell nézni két kattintás között a felvételeket, nehogy használhatatlanok legyenek. 

Oltár-kő

Az Oltár-követ elhagyva sem vált egyhangúvá a táj, az út szélét és a hegyoldalt mindenütt érdekes formájú és különböző méretű vulkanikus sziklák tarkították. Igazán különleges és varázslatos hely.

"Gomba" lépcső

A kék háromszög jelzéssel egyesülve újra emelkedni kezdtünk a Csóványos irányába, csodálkozva tapasztaltuk, hogy pár közeledünk a jókora merőtoronyhoz, teljesen eltűnt a szemünk elől.

Ahol a piros, zöld jelzés is belefutott az útba a bükköst váratlanul megtörte, egy rövid szakaszra egy fenyves, az ezüst szőnyegből, puha tűlevél takaró lett. 

Bogláros szellőrózsa

Egyszer csak a semmiből feltűnt a Csóványos tornya pár méterre előttünk, megérkeztünk a csúcsra!! :)

Csóványos

A Geodézia mérőtorony sajnos teljes mértékben körbe volt zárva kerítéssel, így csak azon keresztül csodálhattunk meg fenséges méreteit. Ugyanis a torony körül munkálatok folynak, mivel EU-s támogatással teljes mértékben átalakítják kilátóvá. A kerítésen egy látványtervet is találtunk a toronyról, őszintén szólva kicsit csalódottak voltunk a fénykép láttán, mivel szerintünk tájidegen a torony köré tervezett sárga monstrum. Szerintem sokkal jobb ötlet lenne, ha csak felújítanák a régit és nem változtatnák meg teljesen az összképet, hiszen már így áll a Csóványos tetején 1973 óta.

A munkálatok állítólag 2014 decemberének elején fognak befejeződni.

Utunkat a Korona-kő és a Vilma-pihenő irányába folytattuk a kék, piros sáv jelzésen.

Korona-kő

A Szabó-köveket elérve a táj teljesen átalakult, az erdő kiritkult és köves gerincúttá vált az ösvény. A Haramia-lyuk mellett elhaladva remek kilátás nyílt a hátunk mögött lévő Csóványosra és a sziklák alatt elterülő hatalmas mélységben a lábunk alatt elnyúló völgyre.

Haramia-lyuk

Szabó-kövek

A Hangyás-bérc irányába már úgy határoztunk, hogy nem teszünk kitérőt ezúttal, majd legközelebb bepótoljuk, úgy is biztosan járunk még erre, hiszen  igazán magával ragadó ez a vidék, kicsit a Vadálló kövekre emlékeztetett. 

Az Égés-tetőt elhagyva már gyorsan leértünk a Rakodóhoz. Visszafelé tekintve az szemléltük, hogy amikor a kéktúránk Börzsönyi szakaszának keretében erre járunk majd kaptatóban nem lesz hiányunk az tuti.

Rakodó

 

A Rakodónál véletlenül majdnem a kék, piros jelzésen indultunk el a Nagy Hideg-hegyre visszafelé, de szerencsére hamar észrevettük és  rákanyarodtunk a kék plusz jelre. Eléggé elvarázsolt részen ereszkedtünk, rajtunk kívül senki sem járt erre, csak számos jókora szarvas patájának friss nyoma tarkította a sáros útszakaszt. 

A Magas-taxi turistaház kicsit lehangoló látványt nyújtott, egy hangulatos rét szélén állt omladozva fenyvesekre nézve. Teljesen elhagyatott volt, látszólag már régóta nem nyitotta ki az ajtaját senki. Szomorú, hogy ilyen szép helyen itt pusztul le az épület, de hát valljuk be, ha fel lenne újítva akkor sem sok turista fordulna meg a falai között.

Magas-taxi turistaház

 

A Magas-taxit elhagyva a piros jelzésen haladtunk végig a Cseresznyefa parkolóig.

A Grófi út jobb oldalán, a domboldal telis-tele volt pocok járatokkal, váratlanul megpillantottuk a járatrendszer apró lakóját is, egy Vöröshátú erdeipockot. Ide oda cikázott a lyukak között, hol itt hol ott bukkant fel. Rengeteg fotót kattintottam a cuki pockocskára, egyértelműen ő lett a nap sztárja!! :) :) 

Vöröshátú erdeipocok

A Cseresznyefa parkoló előtt még átkeltünk egy igazi kis „dzsungelen”, a sűrű zöld növények alagutat formáltak a keskeny ösvény fölé.

 

A piros jelzés itt folytatta az útját a Királyrét felé, mi pedig rátértünk a köves útra, a Cseresznyefa parkoló irányába. Az autóhoz leérve pár perc múlva meg jelent az aprócska fehér turistabusz, még is csak jó volt a térképünk információja, hétvégenként kényelmesebb módon is fel lehet jutni a csúcsra. :)

Turistabusz

Ismét egy nagyon jó kirándulásban volt részünk és újabb varázslatos részeit fedezhettük fel a vadregényes Börzsönynek. Visszatérünk hamarosan!! :) 

Táv: 19 km 
Útvonal: Cseresznyefa parkoló - Nagy Hideg-hegy - Rakodó - Oltár-kő - Csóványos - Szabó-kövek - Égés-tető - Rakodó - Magas-taxi turistaház - Cseresznyefa parkoló