Teleki Pál emléktúra (20 km) 2014 április 5.

Hosszas várakozást és útvonal tervezgetést követően végre eljött a Teleki Pál emléktúra napja. Az előre megtervezett módon Zebegénybe autóztunk, majd onnan a 9:57-es vonattal mentünk tovább Kismarosra. Nagy szerencsénk volt, mert 2 percen múlott, hogy elérjük. :)

Zebegény

Az ablakból remek kilátás nyílt a Duna szemközti oldalára, a már jól ismert Dömösre és a mögötte húzódó Rám-szakadék völgyére. Amikor legutóbb Januárban még a túlpartról figyeltük a Börzsöny dimbes-dombos oldalában elsuhanó vonatot még nem sejtettük, hogy nem sokára mi is ott fogunk zötykölődni az egyik kocsiban. :)

Dömös és a háttérben a Rám-szakadék völgye

Kismarosra beérve a megállóban várakoztunk a Kóspallagra 11:00 kor induló egyetlen buszra. Lassan gyülekezni kezdtek a túrabakancsos, hátizsákos emberek, akik mind útitársaink lettek a Teleki 20-on. A busz csak a Kóspallagi templomig vitt el minket, így onnan egy kis sétát követően tudtunk eljutni a rajthoz, a Kisinóci turistaházhoz.

Az időjárás is remek volt a nap kellemesen sütött, és néha egy kis friss szellő borzolta meg a fákat, kifejezetten túrázáshoz való idő. 

Kisinóci turistaház

Rajtolás

A rajtolás nagyon gyorsan és gördülékenyen ment, így már 11:50 kor útnak indultunk a kék sáv jelzésen a Kóspallagi kálvária irányába. Itt rögtön egy kis kaptató következett az első patak átkeléssel egybekötve. A kálváriánál az itiner szerint önálló pecsételés lett volna, a kihelyezett bélyegzőnél, így kellemes meglepetésként ért minket, hogy Oszi várta az érkezőket és a pecsétjeink mellé még egy-egy Balaton szeretet is kaptunk. :) Még egyszer köszönöm a közös fotót! :)

Oszival :)

A Kálváriát elhagyva újra elhaladtunk a Kóspallagi templom mellett, itt egy ideig a házak között ballagtunk, majd a piros sáv jelzésre kanyarodtunk rá. Remek kilátás nyílt az előttünk magasodó Fekete-hegyre, a Kis-Hanta völgyében végig kísért minket az apró patakocska, amit itt is számtalanszor kereszteztünk, hol merészen átgázoltunk, hol pedig két kidőlt farönkön egyensúlyoztunk át felette. Ez az átkelés volt szerintem a legizgalmasabb az összes közül, de egy kis magabiztossággal azért sikerült. :) :) 

Kóspallag

Fekete-hegy

Az út egy rövid szakaszon csodálatos fehér virág alagútban haladt, édes illat töltötte be a levegőt, és ezernyi méh döngicsélt serényen. 

Váratlanul feltűnt a jobb oldalon a Pusztatoronyi (vagy Toronyalja-) horgásztó. A lágyan fodrozódó víztükréről visszaverődtek a napsugarak és a partján idillien festett a két apró, hegyes tetejű házikó. :) Úgy elfogadtam volna az egyiket. :) :) 

Pusztatoronyi horgásztó

A fűúthoz leérve összefutottunk pár túratárssal, így itt egy darabig együtt haladtunk. A műútról balra lekanyarodva folytattuk az utunkat a piros jelzésen, de nem kaptattunk fel az előttünk lévő meredek emelkedőn a Békás-rét felé, hanem ismét balra fordultunk.

Az út mentén rengeteg, különleges virág pompázott. Így nem bírtam megállni, hogy ne torpanjak meg pár percre lencsevégre kapni őket. :)

A Pálos Kolostor romokat sajnos, mint utólag az itinerből kiderült elszalasztottuk, nem baj, majd legközelebb bepótoljuk. :)

Piros árvacsalán

 

Az erdőbe beérve újabb patak átkelés következett, ennyiszer még soha sem keltem át patakon, a teljes túra alatt, ha hatszor vagy hétszer nem kereszteztük, akkor egyszer sem, a végére már egészen belejöttem és magabiztosan egyensúlyoztam a köveken. :) :) 

A túlpartra átérve rögtön megtorpanásra késztetett egy sárga virág, utólagos beazonosítással kiderült, hogy Bogláros szellőrózsa. Még egyszer köszönöm a növények azonosításában való segítséget! :)

 

Bogláros szellőrózsa

A völgy csodálatos látványt festett, teljesen rabul ejtett a Börzsöny látványa. :)

A patak újbóli átkelését követően érkeztünk a Törökmezőre, ahol fantasztikus látványban volt részünk, a környező hegyek hátakra való kilátás mellett az útszélén, apró csomókban növő Tavaszi héricsek rengetege. Amerre a szem ellát mindenütt ezek a jókora élénksárga védett virágok díszelegtek.

Törökmező

Tavaszi hérics

A Törökmezőt elhagyva a műúton haladtunk egy darabig, majd pedig a piros, zöld sáv jelzésen tértünk vissza az erdőbe, a turistaház felé, ahol a következő ellenőrző pont várt ránk.

Itt egy kicsit leszakadtunk a csoporttól a Hérics fotózás miatt, így igencsak figyelnünk kellett a jelzéseket, de a mellettünk haladó villanyoszlopok jó előjelnek tűntek, mivel ha ezt követjük előbb utóbb csak elérünk a házhoz is. :) A sejtés beigazolódott, és nemsokára feltűnt a fák között a fehér épület.

 

A pecsételést követően  megpihentünk, elfogyasztva a szendvicseinket. Külön jól esett az ellenőrző pontnál kínált citromos ízesítésű üdítő, igazán frissítően hatott így a táv fele környékén. Az ücsörgésben hamar egy kis társ is szegődött mellénk, a turistaház kedves lakója, a fekete cica. Mindenkihez odament egy kis simogatás és pár falat reményében. :) Természetesen mi is megkínáltuk és cserébe le is fényképeztük. :)

Törökmezői turistaház

A turistaházat és a kalandparkot elhagyva egy útjelző táblába botlottunk, már csak 6,4 km a Hegyes-tető, a következő ellenőrzőpontunk.

Innen a piros, kék sáv és a zöld tanösvény jelzésen folytattuk az utunkat. Meredeken ereszkedtünk lefelé, a festői kilátással gazdag úton. Ezen a szakaszon még egy picit kocogtunk is, bár nem vagyok a futás híve őszintén bevallom, de még jól esett és a lejtőt sem éreztem így annyira megerőltetőnek.

A Vizes-árok felé haladva értük el szerintem a túra egyik legszebb szakaszát. Az út szélét szegélyező fák szinte alagutat vontak a fejünk fölé, és olyan csodálatos, üde zöld színben pompázott minden, mintha csak valami ecsettel gondosan megfestett csendéletbe csöppentünk volna. Ha csak fényképen látom lehet el sem hiszem, hogy ilyen élénk árnyalatokra képes a természet. :) Nem bírtam betelni a káprázatos látvánnyal.

 

A „mese” erdőből kiérve egy igen kemény kaptató következett a Felső-Körtvélyesre felfelé, így meglehetősen kimelegedve érkeztünk fel a dombtetőre. A környező hegygerincekre néző panorámában gyönyörködve itt egy „technikai” szünetet tartottunk. Ugyanis a jókora emelkedő után egyre szükségesebbnek láttam a zokni cserét, mivel sajnos megint elhibáztam, és az összegyűrődő zokni kikezdte az egyik sarkamat. De hát egy ilyen szép túráért egy kis kellemetlenség igazán nem nagy dolog, így már gyakorlottan előkerült a ragtapasz és hamar megoldódott a probléma.  :)

Felső-Körtvélyes

Az emelkedő fáradalmai után különösen jól esett mindenkinek a Köves-mező felé vezető betonúton való séta, hiszen itt a kék sáv jelzés közvetlenül az út mellett vezetett, így mi mellette baktattunk. A Köves-mezőn nem is álltunk meg, csak egy gyors pillantást vetettünk az útjelző táblára, már csak 1,9 km-re voltunk a Hegyes-tetőtől, de a mellé írt 35 perc egyértelműen jelezte az előttünk álló emelkedő nehézségét.

A Felső-Körtvélyesre való feljutást követően már úgy gondoltuk, hogy ennél nagyobb kaptató nem nagyon vár ránk, mint utólag kiderült az előbb legnagyobbnak hit emelkedő, igencsak eltörpült a fölénk magasodó Hegyes-tető mellett. Pedig éppen a Virágos-tér előtt kezdtem el hiányolni, hogy már egy ideje csak ereszkedünk lefelé. Hát az biztos, hogy Julianus barát torony után, már nem csalogattam a kaptatókat. :)

Az út meredeken vágott felfelé és a fölfelé haladást csak tovább nehezítették az ösvényt néhol sűrűn szabdaló fagyökerek. A szembe jövő túratársak kedves biztató szava, hogy már nincs is olyan messze a kilátó, igen csak erőt adó volt. Hiszen ők már visszafelé tartottak, mivel a Hegyes-tetőre csak a pecsételés miatt mentünk fel.

Virágos-tér

Hegyes-tetőre felfelé

Mindig újabb és újabb célokat kitűzve vonszoltam magam felfelé, néhol már kocogtam is, hogy gyorsabban elérjek a végére. Sikerült!! :) Nagy megkönnyebbülés fogott el mikor végre lepihenhettem a Julianus barát torony tövében. :) A panoráma tagadhatatlanul csodálatos volt a Dunára, de végül is úgy határoztunk, hogy megelégszünk a lenti látvánnyal és nem lépcsőzünk fel a kilátó tetejére. Úgy is járunk még erre nemsokára a Kék túránk keretében is, és akkor majd bepótoljuk az elszalasztott torony mászást. :)

Julianus barát torony

Az emelkedésnél kicsit kellemesebb ereszkedés közben, igyekeztem kihasználni  az időt, hogy régi képeket törölgessek a fényképezőmből, mivel sajnos otthon elszalasztottam,  így muszáj volt helyet csinálnom az újak számára. S persze közben együtt érzően figyeltük és biztattuk a felfelé haladókat.

A sárga sáv jelzésig vissza sétálva már csak egy jókora ereszkedés várt ránk. A néhol gördülő kövektől nehezített szakaszon az elénk táruló panorámában gyönyörködtünk. Fenséges kilátás nyílt innen az alattunk elterülő Dunára, mely egyre közelebb és közelebb került hozzánk.

Bevallom ezen a részen egy kicsit megijedtem, hogy esetleg mégsem jó irányba haladunk hiszen senkit sem láttunk sem előttünk sem mögöttünk. Egy helyen nem sokon múlt, hogy nem tértem le jobbra egy kitaposott úton, nagyon kellett figyelni a jelzéseket.

Az út mellett itt is számtalan gyönyörű virág nyílt, így a gyűjteményemet újabb fotókkal gyarapíthattam.

Indás ínfű

Szineváltó kutyatej

Az itiner igazán nagy segítségünkre volt, mert nélküle igencsak meresztenünk kellett volna a szemünket, hogy eltaláljuk a célba, a zebegényi kálváriához. A sárga valóban egy szakaszon találkozott a kék keresztel, majd a kék kereszten való pár méter megtétele után, balra kanyarodtunk a sárga háromszög jelzésre, mely egészen a Kálváriához vezetett minket.

 A célban néhányan várakoztak, ismét kezet fogtunk és készítettünk még egy közös fotót Oszival, majd átvettünk az okleveleket és a kitűzőt. Az emlékmű tövében megpihenve ittunk egy kis málnaszörpöt és ettünk egy kis nápolyit. 

Még készítettünk pár felvételt  a Trianon emlékműről, egy kedves túratárs jóvoltából itt lett egy közös kép is rólunk. Ezúton is köszönjük. :)

Trianon emlékmű

Az égen egyre jobban gyülekeztek a szürke fellegek, így elbúcsúztunk a többiektől és elindultunk lefelé a főtérnél parkoló kocsinkhoz. Szerencsére pont nyitva találtuk a templomot is, így még búcsúzóul pár fotó kattintottam.

Épphogy elhagytuk Zebegényt az eső is eleredt, nagy cseppekben elkezdett szakadni…

A zebegényi templom belülről

Nagyon jól érzetük magunkat, remek teljesítménytúra volt, különösen jó és barátságos hangulattal. Csodálatos tájakon jártunk, tényleg bebarangolhattuk a Börzsöny számos káprázatos tája közül jó párat. A fenséges panoráma és a színes növényvilág mellett, egészen biztos, hogy mindenki számára kellő kihívásokat is tartogatott mind a három táv (Teleki 20,30,50), a jókora szintkülönbségekkel. Remek volt a szervezés! Nagyon köszönjük ezúton is!! :) Egyik kedvenc teljesítménytúránk lesz az biztos, jövőre is feltétlenül csatlakozunk! :)

Táv: 20 km (a Kóspallagi templomtól való sétával 25 km)
Szintidő: 6 óra
MTSZ: 43 pont